Félelem a jövőtől - Miért történik és mit tehetünk ellene
Volt már olyan érzésed, hogy reggel felébredsz, és nem is tudod pontosan mitől, de szorít a mellkasod?Nem történt semmi konkrét rossz, mégis ott motoszkál benned egy kérdés: „Mi lesz velem? Mi lesz ezután?” Ezt a félelmet én is nagyon jól ismerem...
És nem csak azért, mert önismereti mentorként nap mint nap találkozom vele a beszélgetések során, hanem azért is, mert én magam is átéltem.Sokan azt gondolják, hogy a jövőtől való félelem mindig hangos, pánikszerű. Pedig gyakran egészen csendes.
Ott van a halogatásban. Ott van abban, amikor nem mersz lépni, dönteni, változtatni. Ott van abban a gondolatban, hogy „majd egyszer”, miközben belül érzed, hogy az idő megy. A legtöbben nem is a konkrét jövőtől félnek. Hanem attól az érzéstől, hogy elveszítik a kontrollt. Hogy hiába próbálnak mindent jól csinálni, mégsem érzik magukat biztonságban.Sok kliens mondja nekem:
- „Nem látom, merre tart az életem.”
- „Félek, hogy rossz döntést hozok.”
- „Attól tartok, hogy lemaradok… vagy hogy elrontottam.”
És ilyenkor mindig ugyanoda jutunk vissza: nem a jövő a félelmetes, hanem az, hogy elszakadtunk a belső kapaszkodóinktól.Amikor túl sokáig figyelünk kifelé – hírekre, elvárásokra, mások életére –, elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal. Ilyenkor a jövő egy ködös, fenyegető hellyé válik, nem pedig egy úttá, amin haladunk.A saját utamon nekem is meg kellett tanulnom, hogy a biztonság nem kívül van. Nem egy biztos forgatókönyvben. Nem egy garantált eredményben. Hanem abban a belső érzésben, hogy bízom magamban akkor is, ha nem látok előre mindent. Ez az a pont, ahol a tudatos jelenlét nem egy „divatos fogalom”, hanem túlélési eszköz.
Amikor visszatérsz a testedbe. Amikor meghallod, mire van most valóban szükséged. Amikor nem elnyomni akarod a félelmet, hanem megérteni.A jövőtől való félelem gyakran üzenet. Azt jelzi, hogy változás küszöbén állsz.
Hogy valami már nem működik úgy, ahogy eddig – és ez ijesztő, de egyben lehetőség is.És nem kell ezt egyedül végigcsinálnod.A tapasztalatom az, hogy amikor valaki biztonságos térben kimondhatja a félelmeit, amikor ránézünk a tudatalatti mintákra, amikor megértjük, honnan ered ez a szorongás, akkor a jövő már nem ellenség lesz – hanem irány.Ha most olvasod ezt, és úgy érzed, „mintha rólam szólna”, akkor jó helyen jársz.
Nem azért, mert nálam van minden válasz, hanem mert ezen az úton én is végigmentem, és pontosan tudom, milyen érzés ott állni a bizonytalanság szélén. A jövő nem attól lesz kevésbé félelmetes, hogy mindent tudunk róla. Hanem attól, hogy megtanulunk bízni abban, akik vagyunk.És ez tanulható. 🌱