
Volt már olyan, hogy fájt valamid, de a vizsgálatok szerint „minden rendben” volt? Hogy szedtél gyógyszert, próbáltál pihenni, mégsem múlt el?
És közben ott motoszkált benned a gondolat: „Lehet, hogy nem (csak) a testemmel van baj?”Én nagyon sokszor hallom ezt a mondatot. Önismereti mentorként rengeteg ember ül velem szemben úgy, hogy nem azért jött, mert „lelki problémája van”, hanem mert:
És szinte mindig elhangzik: „Nem értem, miért. Elvileg egészséges vagyok.”A test azonban nem véletlenül jelez. És nem ellenünk dolgozik – hanem értünk. A legtöbben nagyon sokáig elhallgattatják magukat. Lenyelik a feszültséget. Tűrnek. Megfelelnek. Kibírnak. Mosolyognak, miközben belül rég elfáradtak. Aztán egyszer a test azt mondja: elég .
Nem egyik napról a másikra. Hanem csendben, fokozatosan. Először csak fáradtság. Aztán szorongás. Majd egy tünet. Végül egy betegség.
Sokan megijednek ettől a gondolattól, mert azt hiszik, ha a betegségnek lelki oka van, akkor „ők a hibásak”. Pedig ez nem bűn – ez üzenet.
A gyomor gyakran akkor fáj, amikor túl sok mindent „lenyelünk”. A torok akkor szorít, amikor nem mondjuk ki, amit kellene. A hát akkor fáj, amikor túl sok terhet cipelünk – másokét is. A kimerültség pedig gyakran nem fizikai, hanem érzelmi. Ezeket nem könyvből tudom.
Ezeket emberi történetekből, beszélgetésekből, és a saját utamból ismerem. Volt idő, amikor én is azt hittem, hogy „csak túlérzékeny vagyok”. Hogy „majd elmúlik”. A testem azonban addig jelzett, amíg végre meghallottam, mit szeretne mondani.
Amikor valaki elkezd ránézni arra, mi zajlik benne valójában, gyakran nem csak a lelke könnyebbül meg – hanem a teste is. Nem varázsütésre. Nem egyik napról a másikra. De elindul egy folyamat.
A betegség nem ellenség. Sokszor segélykiáltás. És nem, ez nem azt jelenti, hogy ne menj orvoshoz. Hanem azt, hogy a test és a lélek együtt működik. Ha csak az egyiket kezeljük, a másik tovább kiabál. Ha most olvasod ezt, és közben eszedbe jutott egy tünet, egy fájdalom, egy visszatérő probléma – akkor lehet, hogy nem véletlenül. Lehet, hogy a tested csak azt kéri:
„Figyelj rám végre.” És amikor ezt megtesszük, sokszor nem csak gyógyulás indul el, hanem egy mélyebb önismereti út is.